Szakdolgozatomban a homoszexualitás témájával foglakozom, azon belül is külön figyelmet fordítva a homoszexuális identitás kialakulására, és annak főbb jellemzőire. A témáról, előzetes feltevéseimmel ellentétben számtalan szakirodalom létezik, és ezeken belül különböző elméletek találhatók. Az elméleteknek mindig van egy olyan buktatója, hogy, bár tudományosan teljesen megalapozottak, mégsem reprezentálják a kutatott csoport tényleges attitűdjeit. Ezért a szakirodalom ismertetése mellett tartalomelemzéssel vizsgálom a Mások című melegeknek íródott folyóiratot arra a kérdésre keresve választ, hogy tudatosan, vagy tudattalanul mely elméletekhez kapcsolódnak, milyen identitásmintát tükröznek. A homoszexualitásról alkotott kép a történelem folyamán jelentős változásokon ment keresztül, és különböző társadalmakban és korokban különbözőképpen ítélték meg, illetve szankcionálták. Mégis, a mai napig nem veszette el tabu jellegét. Ha csak a legegyszerűbb példát nézzük, az iskolai tananyagban, míg más etnikai vagy vallási kisebbségek szerepelnek, a homoszexualitásról nem tesznek említést, vagy ha meg is említik, csak úgy, mint egy ellenpéldát, a normálistól különbözőt, a kerülendő rosszat. Ezek után nem csoda, hogy a magyar társadalom bizonyíthatóan negatívan viszonyul a szexuális kisebbségekhez. Nincs megfelelő tudásanyagunk arról, hogy mi is jellemzi a meleg embereket, így az esetek nagy többségében a laikus ember az általánosan elterjed sztereotípiákra kénytelen hagyatkozni, és egyenlőségjelet tesz a homoszexualitás és az AIDS, vagy a pedofília közé.