Napjainkban egy európai szintű egységes szerződési jog kialakításának tanúi vagyunk. Már korábban is számos kísérlet volt a magánjog és ezen belül a szerződési jog egységesítésére, de most a „magánvállalkozások ” útján még nagyobb előrelépések történtek ezen a téren. Az egységes szerződési jog kialakításának fontos feltételét képezi az Európában jelen levő két nagy jogrendszer, a kontinentális és az angol-szász jogrendszer közötti eltérések feloldása. Dolgozatom arra irányul, hogy bemutassam a kontinentális és az angol common law szerződési jogában fennálló különbségeket és ezek feloldásának lehetőségét. Ennek keretén belül először is utalok az egységes magánjog, ezen belül is az Európai Polgári Törvénykönyv létrehozására, különös tekintettel az Európai Szerződési Jogi Bizottság munkájára és az általa létrehozott Alapelvekre. Ezután bemutatva az Alapelvek azon rendelkezéseit, melyek tekintetében leginkább felmerül a két jogcsalád közötti disszonancia, megvizsgálom, hogy az eltérések feloldhatók voltak-e vagy sem. Ezután ismertetem az Alapelvek „stílusának” kialakítására vonatkozó egyeztetéseket. Majd azon kritikák vázolásával folytatom, melyek a jogcsaládok különbözőségéből fakadóan támadják vagy az egységes szerződési jog gondolatát, vagy pedig az Alapelveket. Dolgozatom végén pedig bemutatom, hogy milyen szerepet töltött be a római jog az egységesítés kapcsán.