Auster legújabb regényének elbeszélője David Zimmer, az összehasonlító irodalomtudomány professzora, akinek felesége és két fia légi katasztrófában meghal. Zimmer már-már összeroppan és elhajítja magától az életet, amikor véletlenül lát a tévében egy műsort a némafilmről, benne egy Hektor Mann nevű komikussal, aki a tragédia óta első ízben megnevetteti. Érdeklődés támad benne Mann iránt, kutatni kezdi a hatvan éve nyomtalanul eltűnt és rég feledésbe merült komikus pályáját és filmjeinek történetét, sőt könyvet ír róla. Egy napon különös levelet kap, melyben az áll, hogy Mann, akit mindenki halottnak hisz, egy ranchon él Új-Mexikóban, és szeretne találkozni vele. Zimmer nem tudja eldönteni, vajon csak ugratásról van-e szó, ekkor azonban megjelenik nála egy ismeretlen nő, aki kezében pisztollyal dönt helyette, ismét csak fordulatot hozva Zimmer életébe... Az illúziók könyve jellegzetes austeri motívumokat használ, s a szerző kilenc (magyarul megjelent nyolc) korábbi regényéhez képest újdonsága, hogy filmes eszközökkel dolgozik: epizódokban, időbeli vágásokkal tárja elénk a történetet, sőt Hector Mann filmjeinek számos jelenetét is leírja. Azt a kérdést járja körül, hogyan élhet valaki egy élethossz alatt több életet, időről időre teljesen hátat fordítva korábbi önmagának; hogyan lehet valaki élő-halott, vagyis halott már életében és élő jóval a halála után. Az illúziók könyve jellegzetes austeri motívumokat használ, s a szerző kilenc (magyarul megjelent nyolc) korábbi regényéhez képest újdonsága, hogy filmes eszközökkel dolgozik: epizódokban, időbeli vágásokkal tárja elénk a történetet, sőt Hector Mann filmjeinek számos jelenetét is leírja. Azt a kérdést járja körül, hogyan élhet valaki egy élethossz alatt több életet, időről időre teljesen hátat fordítva korábbi önmagának; hogyan lehet valaki élő-halott, vagyis halott már életében és élő jóval a halála után.