Dolgozatomban – 1000 éveket és 1000 kilométereket szökellve – be szeretném mutatni a hasonlóságokat a galadiátor-, pankrátor- és a ketrecharcos között. Be szeretném mutatni, hogy a szórakozás és szórakoztatás szentélyei a stadionok miként éltek túl évezredeket, miként váltak a hatalom a bőség és gazdagság jelképeiből az idők során „multifunkciós csarnokká”. Azt is szeretném érinteni, hogy az ókorban a sport, vagy – ha úgy tetszik – agon által közvetített értékek miként születnek újjá egy-egy új sportág kialakulásával. A XXI. század emberének fontosak- e még a digitalizáció nyújtotta kényelmi szempontokon kívül a régiek által nagyra tartott férfias erények. A régiek hogyan hirdették a játékokat, hogyan nyitották meg, milyen volt a viadalok előjátéka? Kik lehettek pankrátorok vagy gladiátorok? Harcoltak-e nők az ókorban, ahogyan most? Hogyan táplálkoztak a régiek és a mostaniak és miért? Hol tartották a küzdelmeket régen és most? A ketrecharc, a pankárció és a galadiátorviadalok párhuzamosan történő bemutatása során – a Wikipédián kívül – elsősorban Gedeon Magdolna írásaira és Wolfgang Behringer A sport kultúrtörténete az ókori olimpiáktól napjainkig című könyvében írtakra támaszkodom.