Az utóbbi évtizedekben számos kutatást végeztek a parodontológia területén, melyekkel a különböző sebészi és nem-sebészi technikák és technológiák javítására törekedtek. A cél az volt, hogy a korábbi konzervatívabb beavatkozások helyett minél kevésbé invazív technikákkal jobb eredményeket érjenek el a parodontitis okozta lágyrész-, és alveoláris csontdefektusok kezelésében. A kutatások során az interdentális papillák megóvására, és az elsődleges sebzárás biztosítására törekedtek. A minimál invazív technikák fejlődése újabb, modernebb eszközök fejlesztését tette szükségessé. A rigid endoszkópok és a flexibilis száloptikás endoszkópok hamar a háttérbe szorultak a videoszkóp megjelenésével. Emellett a sebészi mikroszkópok és a lézerek alkalmazása is előtérbe került. Habár számos kutatás bizonyította ezen új technológiák pozitív hatását a parodontális regenerációban, jelenleg még nem terjedtek el széles körben a klinikai gyakorlatban.