Az Alkotmánybíróság (AB) szerint „a békés gyülekezés szabadsága a demokratikus társadalom előfeltétele és alapvető értéke". Egy olyan jogosultság, amely zavartalan gyakorlásának biztosítása különösen fontos egy demokratikus jogállamban, hiszen lehetővé teszi azt, hogy a lehető legnagyobb társadalmi legitimációval bíró döntés születhessen. A kisebbségben lévők ugyanis ezáltal tudják a leghatékonyabban kifejezésre juttatni álláspontjukat, kritikus véleményüket a közügyek kapcsán, valamint jelezni azt, hogy a társadalomban milyen feszültségek tapasztalhatóak. Ez pedig jelentősen hozzájárul a társadalmi egyensúly fenntartásához, hiszen minden egyén számára lehetőséget teremt a politikai akaratképzésben való részvételre. Dolgozatom célja annak vizsgálata, hogy a gyülekezési jog legszigorúbb korlátozásának számító előzetes tiltás kérdése hogyan alakult a régi törvényben, és ehhez képest mennyiben jelent változást az új Gytv. szabályanyaga. Mivel az előzetes tiltás esetében a gyülekezési szabadság gyakorlásának ellehetetlenítéséről beszélünk, ezért fontos, hogy erre minden esetben csak ultima ratio jelleggel kerüljön sor. Sarkalatos kérdés azonban, hogy ez az elvi megállapítás a gyakorlatban is érvényre jut-e hazánkban.