Nehézfém bioakkumuláció vizsgálata négy gyakran fogyasztott halfaj esetében a Duna és Tisza vizeiben, valamint a halhús fogyaszthatóságának elemzése

Abstract

A jelenkori környezetvédelem egyik legfontosabb célja, a természetes vizeink és élőviláguk védelme a fokozódó urbanizációs, ipari és mezőgazdasági tevékenységek szennyező hatásaitól. Sokféle szennyezés jelent veszélyt a vízi ökoszisztémákra és az emberi egészségre ilyen például a nehézfémszennyezés. A nehézfémek, elsősorban a nem eszenciális nehézfémek, komoly egészségkárosító hatással bírnak, károsítják a sejteket és halált is okozhatnak. Továbbá nagyon nehezen ürülnek ki a testből, ezért képesek a halak szervezetében felhalmozódni. A halak izomszövetében nem történik olyan mértékű felhalmozódás mint például a kopoltyúban és a májban, de az emberek esetében az izomszövet koncentrációja a legfontosabb, ugyanis a halhús rendszeres fogyasztására emberek milliói támaszkodnak. Közép-Európa legfontosabb folyói közé tartozik a Duna és a Tisza, mindkét folyó jelentős halállománnyal rendelkezik, éppen ezért az elmúlt években több kutatás is született, amelyek a folyók halainak nehézfémkoncentrációit derítették fel. A halak közül kiemelten fontos a gazdasági jelentősséggel bíró halak vizsgálata. A kutatások szerint még mindig vannak olyan esetek, amelyek pontenciális veszélyt jelentenek az emberi egészségre, viszont ezek az esetek főleg lokális szennyezésekre utalnak. A szakdolgozatomban ezeknek a kutatásoknak az eredményeit dolgozom fel.