A lelki egészség megőrzésére és fejlesztésére hivatott egészségpszichológia alapjait az 1990-es évektől kibontakozó pozitív pszichológia fektette le. A pozitív pszichológia az empirikusan megalapozott elméletek és gyakorlati útmutatók kidolgozása mellett tört lándzsát. Emellett elősegítette annak a kutatási iránynak a fejlődését, amely az egészséget védő pozitív hatások azonosításával, az erények és erősségek fejlesztésével foglalkozik. A pozitív pszichológián belül azonosított egyik ilyen erősség (személyiségvonás) az optimizmus, amelynek az emberek stresszhelyzetekben adott válaszreakcióival, vagyis a megküzdéssel való kapcsolata elemzését tűztem ki célul szakdolgozatomban, felnőtt mintán. Scheiser és Carver (1985) elképzelésének megfelelően a vonás optimizmust bipoláris konstruktumként vizsgáltam. A kutatásomhoz két részből álló kérdőívet használtam: az optimizmus szintjét Életszemélet teszttel (LOT) (Scheier és Carver, 1985), a megküzdési stílusokat Brief COPE (Carver, és mtsai 1989) teszttel vizsgáltam. Hipotéziseimet Scheier és Carver kutatási eredményei alapján állítottam fel. Azt feltételeztem, hogy a vonás optimizmus magas szintje pozitívan korrelál, a Tervezés, Aktív megküzdés, Pozitív újraértelmezés, a Humor, a Vallás, az Érzelmi támogatás használata, az Elfogadás, valamint az Instrumentális támogatás használata megküzdési stílusokkal; továbbá negatívan korrelál a Figyelemelterelés, Tagadás, a Szerabúzus, a Viselkedéses feladás, az Érzelmek negatív kifejezése és az Önhibáztatás megküzdési stratégiákkal. Hipotézisem nem igazolódott be az Elfogadás és az Instrumentális támogatás elfogadása, valamint az érzelmek negatív kifejezése megküzdési módok esetén. Bár hipotézisként nem állítottam fel, de megvizsgáltam a nem, a kor, és a családi állapot vonás optimizmusra gyakorolt hatását, azonban szignifikáns összefüggést nem találtam.