Marionett bábuk halálba tartó tangója

Abstract

Dolgozatomban Heinrich von Kleist Pentheszileia című drámájában megjelenő elemeket hozom párhuzamba A marionettszínházról című írásában foglalt gondolataival. Vizsgálódásom tárgya a mindkét műben központi szerepet kapó reflexió – a megfontolás – elmarasztalása és annak egységet romboló hatása, amelynek ellenpontjaként Kleist az abszolút objektumként – marionett bábuként – való létezést teszi meg. Ezen két ellenpont harcát – halálba tartó tangóját – látjuk megelevenedni az általam elemzett műben az amazonkirálynő, a reflexiót levetett marionett bábuként viselkedő Pentheszileia, és a megfontolást szimbolizáló görög hős, Akhilleusz, tragikus szerelmén keresztül, amely két pólus Kleist elgondolása szerint csak a végtelenben, vagyis a halálban találkozhat.