A kutatás a munkahelyi kiégés és a humánfejlesztési eszközök kapcsolatát vizsgálja, arra keresve a választ, hogy miként járulnak hozzá a szervezetek által alkalmazott képzések és fejlesztő programok a burnout megelőzéséhez és kezeléséhez. Az elméleti háttérben a kiégés fogalmát, tüneteit és fázisait mutatom be, különös tekintettel a Maslach-féle háromdimenziós modellre, valamint a jelenséget befolyásoló egyéni és szervezeti tényezőkre. Az empirikus kutatás a humánfejlesztésben jártas szakemberek és multinacionális környezetben dolgozó munkavállalók tapasztalataira összpontosított. A vizsgálat kvalitatív módszertanra, félig strukturált interjúkra épült, amelyek betekintést nyújtottak a stratégiai HR-döntések és a mindennapi operatív valóság közötti összefüggésekbe. A kutatás célja az volt, hogy feltárja a különböző fejlesztő eszközök, úgymint a tréningek, coaching és mentoring, tényleges hatékonyságát a munkavállalói jóllét támogatásában.