Mióta ember él a Földön, szemszögét, távlatait mindig alapvetően befolyásolta a földközelit és a távoli elérhetetlent különválasztó látóhatár. Az égbolt nyújtott ihletet költők és festők, filozófusok és tudósok nemzedékeinek. Sötét bársony csillagkárpit vezette keresztül a hajósokat a vad tengeri viharokon, a tomboló hurrikánokon. Az égből támadt rémítő fenyegetés, szörnyű pusztítás, a napfogyatkozás sötétje a régi ember hite szerint istenek baljós üzenetét hordozta. A földművesnek az égbolt képe, az évszakok állandó változása jelezte a szántás-vetés, a betakarítás idejét. A lángoló naplementék a szerelmet, a csillaghullástól villódzó éjszakák a titkos álmokat éltették. Kifürkészhetetlen rejtelmeivel az égbolt ámulatba ejtette, felcsigázta, kutatásra ösztökélte az embert. Kifürkészhetetlen rejtelmeivel az égbolt ámulatba ejtette, felcsigázta, kutatásra ösztökélte az embert.