A gyermekkorban elszenvedett traumatikus élmények mély változásokat okozhatnak az érzelmek, az emlékezet és a kogníciók területein, befolyásolva a személyiségfejlődést. A jelen vizsgálat célja a gyermekkori traumatizációt elszenvedő személyek körében a disszociatív élmények vizsgálata, a lehetséges protektív tényezők felmérése (iskolai végzettség, párkapcsolati státusz), és a felnőttkori jellemző megküzdési stratégiák összehasonlítása olyan személyek élményeivel, akiket nem traumatizáltak gyermekként. Az eredményeink értelmében a gyermekkori komplex trauma növelheti a disszociáció mértékét az egyszeri és a nem traumatizált csoporttal szemben. A párkapcsolat protektív tényezőként lehet jelen a traumával összefüggő disszociatív jelenségekkel szemben. Komplex traumát elszenvedetteknél szignifikánsan megnő a disszociatív élmények gyakorisága, valamint az elkerülő megküzdési mód alkalmazása azokkal szemben, akik nem, vagy nem komplexen traumatizáltak. Esetükben az érzelemfókuszú megküzdés a jellemzőbb. A jelen kutatásban a gyermekkori komplex traumatizáció és a disszociatív élmények előfordulása közötti kapcsolat igazolódott. Az elszenvedett trauma hatást gyakorolhat a felnőttkori életvezetésre, ezért különösen fontos lehet disszociatív tüneteket produkáló személyek esetében a korai élmények feltérképezése a klinikumban.