A gyógyszerek és egyéb testidegen anyagok (xenobiotikumok) szervezetbeni sorsát vizsgáló módszerek több diszciplínához tartoznak. A felszívódást, szervezeten belüli eloszlást, metabolizmust, kiürülést, és mindezek matematikai jellemzését a farmakokinetika tárgyalja, mely a farmakológiához, azaz az orvostudományhoz tartozik. A xenobiotikumok vizsgálatát főleg kromatográfiás (gázkromatográfia, HPLC, rétegkromatográfia) és rokon elválasztási módszerekkel (nagyfeszültségű kapilláris elektroforézis) végzik. A szeparálódott komponensek mennyiségi meghatározása színképük ultraibolya vagy látható tartományban való elnyelése alapján, illetve tömegspektrometriával lehetséges. Ez utóbbi módszer a mennyiségi kiértékelés mellett hasznos adatokat szolgáltat a kromatográfiás csúcs által reprezentált vegyület szerkezetére is. A kromatográfia, elektroforézis, illetve a kiértékeléshez használt spektroszkópia és tömegspektrometria pedig egyértelműen az analitikai kémiában használt fizikai módszerek.Tekintve, hogy a gyógyszerek kifejlesztése illetve összehasonlítása a fenti módszerek egyidejű használatát igényli, felvetette egy ezeket a szerteágazó módszereket egyidejűleg leíró könyv szükségességét. Kollégáimmal, azaz a könyv szerzőivel együtt igyekeztünk legjobb tudásunk szerint mindezt leirni.Az elválasztási, főképpen kromatográfiás módszerek írott története 100 évre tekint vissza, Tswett (Zvett) 1906-ban publikálta alapvető műveit. A jelenleg használt elválasztástechnikai módszerek azonban az elmúlt 50 év fejlesztésének eredményei. Ebben a fejlődésben alapvető részük volt a magyaroknak, egészen pontosan a külföldön élő magyaroknak. Szakmai körökben egyöntetű elismerésük jeléül írásban „the Hungarians”-nek nevezték azt a szakmai-baráti csoportot, melybe Horváth Csaba (USA), Ettre László (USA), sz. Kováts Ervin (Svájc), Székely Gusztáv (Svájc), Halász István (Németország), Molnár Imre (Németország) tartozott. Igaz az a szóbeszéd, hogy az 1977-ben az amszterdami „12th International Symposium on Advances in Chromatography” kongresszuson készült, és a Journal of Chromatography-ban (500, 52 (1990)) publikált közös fényképük alapján szóban „magyar maffiának” nevezték őket, egyszerűen azért, mert elsöprően alapvető szerepük volt az elválasztástudományban. Kiemelkedő hírük természetesen nem árnyékolta be a többi (itthon vagy külföldön) tevékenykedő magyar szakember eredményeit, ők azonban eredményeik és barátságuk (szakmai kooperációik) révén egyértelműen előtérbe kerültek.A kromatográfiában betöltött szerepük vetekedett az atomfizikában híres magyarokéval, hazai hírük azonban inkább szakemberek között volt jelentős. Amíg az atomfizikusok („A Marslakók – The Maritans”) hírét az atomfegyver kifejlesztése tette igazán széleskörűvé, a kromatográfiával foglalkozó magyarok munkássága a kémia- és a biológia robbanásszerű fejlődését tette lehetővé, azaz életünk szebbé és hosszabbá tételének alapjait nyújtotta.