Szakdologzatomban Immanuel Kant történetfilozófiáját elemzem. A vizsgálat "A tiszta ész kritikája" zárófejzetének elemzésével indul, amit később elhelyezek az Első Kritika módszertani rendszerén belül. Legfőbb állításom, hogy Kant az Első Kritikában a történetiség fogalmát két féle módon kezeli. Egyrészt a történetiség kifejezi a jelenségek kauzális összekapcsolódásának logikáját, másrészt magában hordoz egy totalitásigényt. Ennek a kettősségnek a fejlődéstörténetét mutatom be Kant kritikai filozófiájának és történetfilozófiájának kontextusában.