A regény lapjain elemi erővel tárul elénk az ötvenes évek világa, amelyről aligha született eddig hitelesebb irodalmi ábrázolás. A gyilkos (sőt, öngyilkos) kor fojtogatásában vergődő emberek azonban hús-vér élőlények: mindennapjaik - különösen, hogy egyetemista fiatalok - "magánélettel" teltek. Szalay korszerű irodalmi eszközökkel megírt művében a vérbő erotika jelzésértékű: pszichikai énünk még a diktatúrák betonfalain át is utat tör magának a teljesebb (ha nem teljes) személyes önmegvalósítás irányába.