Képek és sajátosságok a hodászi cigánypasztoráció alakulásában

Abstract

A dolgozatom témája azon gondolatból fogant, amelyet gyerekkorom egyik meghatározó élményeként átéltem és ami mélyen megérintett. Görög katolikus lelkész apa legkisebb fiaként volt szerencsém megismerni az édesapámra bízott kicsit különc, kicsit szokatlan, de mégis különleges "nyájat". Ők a hodászi cigányság. Szakdolgozatomnak két célja van. Egyrészt szeretném végigkísérni, hogy a múlt század 40-es éveitől, Sója Miklós példás munkája által, hogyan alakult ki a görög-katolicizmus és a cigányság eme példátlan ötvözete Hodászon. Emellett célként tűztem ki, hogy bemutassam a cigányság sajátosságait, szokásait, rítusait, és hogy ezek milyen módon épültek be a szertatásaikba. Kutatásom fő területe a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodász község, ahol közel húsz évet éltem, amíg édesapám lelkipásztora volt a cigány egyházközségnek is. Dolgozatom egyik forrása ezen tapasztalatok, az itt megismert emberek, történetek, szokások, illetve a régmúltat megörökítő írásos emlékek, könyvek, újságok. 2009-ben létrehozták az első cigány tárgyi emlékeket megörökítő tájházat, amely jelképezi és tovább erősíti a cigányság összetartozását.