Gyepgazdálkodásunkban fellelhető súlyos hiányosságok megítélésem szerint két alapvető problémára vezethetők vissza: 1.) a mezőgazdaság, különösen az állattenyésztés mindenkori helyzetére, 2.) az állattartással kapcsolatos szakmai, gyakorlati nézetek, felfogások irányultságára. Ami az első kérdést illeti: - A mezőgazdaság helyzetét tömören a következő képen jellemezhetjük: az 1980-as évek második felében kezdődött látens válság az 1990-es évek elejére átfogó, nyílt válsággá vált. A válság jellemző lett az egész gazdaságra. Ebben az ún. transzformációs válságban – átgondolt, átfogó koncepció nélkül – kezdődött meg a magyar agrárium átalakulása. A válság súlyos gazdasági visszaesést, romló gazdasági egyensúlyt, egészében kedvezőtlen makrogazdasági feltételeket teremtett az agrárium számára. Az agrártermékeknek mind a belső, mind a külső piaca összeszűkült. Az agrárátalakulás főbb jellemzői a következők: - A tulajdonátalakulást főleg a napi politikai érdekek, a korábbi tulajdoni sérelmek orvoslása irányította, következésképpen elmaradt a hatékony struktúrák kiépítése. A földtulajdonjog szétaprózódott, jelentős részben nem a mezőgazdaságból élők lettek a tulajdonosok. - Polarizált birtokstruktúra jött létre. Egyik oldalon sok kis vállalkozó kevés földdel, a másik oldalon a földhasználatban, a bérleti rendszer elterjedése következtében a nagyobb gazdaságok túlsúlya a jellemző.