A szakdolgozatom a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, azon belül is az álláskeresők felnőttképzésének a kutatásáról szól. Elsődleges célom a hátrányos helyzet fogalmának a meghatározása volt, amelyet a szakirodalmak széles választékával sikerült definiálnom. Az én célcsoportom azokra a felnőtt, munkaképes álláskeresőkre szűkült, akik valamilyen oknál fogva távol maradtak a munkaerőpiactól. Kutatásomban arra is szerettem volna választ kapni, hogy ezen célcsoport munkaerőpiaci kiesésének melyek az okai. A szakirodalmak alapján erre meglehetősen elég teljeskörű választ kaptam. Az álláskeresők képzése már az 1980-as évektől megkezdődött és napjainkban is aktív szerepet játszik mind az állam, mind a civil szervezetek, hogy a felnőttkori tanulás segítésével a célcsoport esélyei a munkaerőpicon kedvezőek legyenek. A képzés elvégzése után az álláskereső számára megnyílik egy ajtó, amely nem csak számára, de a családja és környezete számára is pozitív előnyökkel járhat. A bennem megfogalmazódott kérdések között szerepel az is, hogy ezek a képzések mennyire sikeresek a célcsoport számára, illetve, hogy kik és hogyan támogatják a létrejöttüket. Kutatásaimmal sikerült választ kapnom a kérdéseimre. Az álláskeresők felnőttképzése megtérül, de nem minden esetben, függ attól, hogy a munkát kereső személy mennyire motivált és ismeri-e ezeket a lehetőségeket.