Gyermekotthonban nevelkedő gyermekek számára a család hiányát ugyan egészen pótolni nem lehet, de szakemberként a nevelésben tudatosan fókuszálhatunk azon készségek fejlesztésére, melyek segítségével neveltjeink minél könnyebben a társadalom jól működő tagjává válhatnak, végső célként pedig boldogok lehetnek. Úgy gondolom, hogy szakemberként annál nagyobb segítséget nem adhatunk annál, hogy az otthonban eltöltött idő alatt a lehető legjobban felkészítjük arra, hogy képesek legyen felnőttként önálló életvezetésre. Így dolgozatomban azt vizsgáltam, hogyan lehet elérni ezt a célt, ehhez pedig szükséges volt megvizsgálni azt, hogy kit nevelünk és ki nevel, így kívántam egy képet kapni a lakásotthon nevelőiről, nevelői munkáról, a gyermekekről, és sajátosságaikról.