A kötet zenetörténetünk kilenc legkorábbi hangjegyes emlékét mutatja be, ezeket - egyetlen kivétellel - ma külföldi gyűjteményekben őrzik: Zágrábban, Grácban, Güssingben, Pozsonyban, Prágában és Isztambulban. A kivétel a budapesti Széchenyi Könyvtár tulajdonában lévő, a Magyarországon kidolgozott hangjegyírás első emléke, a Halotti Beszédet is tartalmazó Pray-kódexben található.A szerző hangjegyes emlékekről, valamint a velük egykorú kottás pergamentöredékek eredetéről, sorsáról, tartalmáról, zenei anyagáról, írásáról ad áttekintést. Egyúttal felvázolja az egységes magyar liturgikus és zenei rendszer ("mos patriae": "hazai szokás") létrejöttének folyamatát, amely a 14. század közepe táján fejeződött be. E határpont után megkezdődik az egységes szokásrend tájak és intézmények szerinti differenciálódása.