Nincs menedék önmagam elől – a változás útjai egy bentlakásos terápiás közösségben

Abstract

A bentlakásos terápiás közösség olyan rehabilitációs terep, amely a „közösség mint módszer” elve alapján működik: a mindennapi együttélés, a szerepek, a szabályok, a felelősségek és a visszajelzések rendszere válnak a változás elsődleges eszközeivé. A TK sajátossága, hogy a felépülés a hétköznapokban történik: a konfliktuskezelésben, a feladatvállalásban, a határok megtartásában, a közösségi normákhoz való igazodásban, valamint abban, hogy a személy újra és újra szembesül a viselkedésének, illetve döntésének következményeivel. A dolgozatban azt vizsgálom, hogy milyen közösségi mechanizmusok segítik elő a változás belsővé válását a mindennapi életben. Kutatásom célja, hogy a bentlakók és a szakemberek nézőpontját egymás mellé téve tárjam fel a terápiás közösségben zajló változás személyes tapasztalatait. A dolgozat elméleti részében a deviancia, a függőség, a változás és a terápiás közösségi modell fogalmi kereteit tisztázom, a módszertani részben a vizsgálat helyszínét, célját, kérdéseit és eszközeit mutatom be, a feldolgozási részben pedig az interjúk és a kérdőíves eredmények alapján azt vizsgálom, hogyan rajzolódik ki a változás útja egy konkrét bentlakásos terápiás közösség mindennapi valóságában.