Az elmúlt 40 évben egy jogpozitivista koncepció formálta a hazai jogászság gondolkodását, és öntudatlan módon még ma is ez jellemzi jórészt mind az elméleti jogtudósok, mind a gyakorlati jogászok beállítódását. Ennek leküzdésére csak a modern jogelmélet fontosabb irányzatainak rendszeres újraolvasása és feldolgozása révén tudunk lépéseket tenni. A bíróságok feletti politikai kontroll csökkenése, az ideológiához nem kötött, szabadabb jogtudományi kutatás kibontakozása és az alkotmánybíróság kialakulása Magyarországon a jog működésének differenciáltabb valóságát alakította ki már a 80-as évek végétől is, és a következő években a jog komplexitásának még csak további növekedése várható. A jog szövegrétege alatt, amelyet végső soron a parlamentben és a kormányban ülő politikusok formálnak, a jogtudósok jogdogmatikai tevékenysége is alakítja a jogot; az alkotmányos alapjogok szintjén kialakult alkotmánybírósági határozatok "felülről" szűkítik a politikus törvényhozók jogszabály-alakításának szabadságát. Röviden: a jog többrétűsége bontakozik ki a hazai jogrendszerben is, ahogy a kontinentális Európa jogrendszereiben már több száz év alatt kialakult, és amit a monolit politikai rendszer az elmúlt 40 évben sok tekintetben visszametszett Magyarországon.