"Amiben Arany... legnagyobb kortársait is felülmúlja, az nyelvérzéke. Különös fogékonysága van a magyar nyelv szókincse és sajátos fordulatai iránt, melyekkel akár hallás, akár olvasás útján megismerkedett. Feje tele van ezer meg ezer ily magyaros, a népnyelv tövéről metszett kifejezéssel és szólásmóddal, melyeket bámulatos emlékezőtehetsége pazar bőségben reprodukál, finom ízlése pedig talpraesetten alkalmaz. ...Arany szerint a költészet az emberi lélek és a külső világ jelenségeinek jellemzése, mely lényeges sajátságaikat tünteti elénk. A költészet tehát a valónak válogatott és fokozott vonásokból álló mása, úgy, hogy a költészet szebb és jellemzőbb a valóságnál..." (Riedl Frigyes)