A reziliencia pedagógiai értelmezése értelmileg akadályozott tanulókkal foglalkozó gyógypedagógusok szakmai tapasztalatai tükrében

Abstract

A dolgozat a reziliencia szerepét és fejlesztési lehetőségeit vizsgálja az értelmileg akadályozott tanulók körében. A téma aktualitását az adja, hogy a reziliencia fogalma egyre gyakrabban jelenik meg a neveléstudományi és pszichológiai szakirodalomban, ugyanakkor a gyógypedagógiai gyakorlatban sokszor nem tudatosan, hanem implicit módon van jelen. A kutatás célja a gyógypedagógusok értelmezéseinek, módszereinek és tapasztalatainak a feltárása volt. A kvalitatív vizsgálat 12 szakemberrel készített, félig strukturált interjúkra, valamint tematikus tartalomelemzésre épült. Az eredmények alapján a reziliencia tudatos alkalmazása nem minden esetben jelenik meg, ugyanakkor a hozzá kapcsolódó pedagógiai gyakorlatok kimutathatók. A vizsgálat alapján az érintett tanulók esetében a reziliencia képessége nem állandó adottságként értelmezhető, a fejlesztése pedig a mindennapi pedagógiai gyakorlatba ágyazottan valósul meg.