A légköri elemek az állatok életben maradásának, szaporodásának meghatározó környezeti tényezői. A mikroklíma fizikai jellemzői közül a hőfizikai tényezők, azaz a levegő száraz hőmérséklete, abszolút és relatív nedvességtartalma, lehűlés nagysága, a légmozgás sebessége együttesen játszanak szerepet a természetes környezetben élő vad hőérzetének alakulásában. Az abiotikus faktorok közül a klímakomfortnak alapvető szerepe van. Közvetlenül szabályozza a halandóságot és az elvándorlást, közvetetten az élettér struktúráját és a táplálékforrást. Adott faj komfortklímája a vizsgált populáció egyedei által leggyakrabban felkeresett búvó-, illetve pihenőhelyek levegőjének és talajfelületének hőfizikai állapotával jellemezhető. A hőérzet alakulásában meghatározó jelentőséggel bíró hőfizikai paraméterek közül, csupán a levegő hőmérsékletének és relatív nedvességtartalmának értékeit szokták megadni. Azonban e két értékkel nem jellemezhető egy élőhely hőérzetre gyakorolt hatása. Ugyanis a levegő hőmérsékletének hőelvonó hatását a Nap közvetlen sugárzása csökkenti, a levegő áramlási sebessége pedig növeli. Tehát az állatok száraz úton történő hőleadását a levegő hőmérséklete mellett, annak áramlási sebessége és a sugárzási középhőmérséklet is befolyásolja. Vizsgálataim során a fácán életterében végzett bioklimatológiai mérések kapcsán igyekeztem bemutatni azokat a módszereket és műszereket, melyek segítségével pontosabb és átfogóbb képet kaphatunk egy terület levegőjének hőfizikai jellemzőiről, valamint kitértem, e jellemvonásoknak a fácán területhasználatára gyakorolt hatásaira is.