Bevezetés: Magyarországon a megelőzhető betegségek okozta halálozás magas. A megbetegedések egyrésze szűréssel elkerülhető lenne. Felmerül a kérdés, vajon szűrővizsgálatok tekintetében, milyen a családorvosok részvétele. A betegségek éppúgy érinthetik az orvosokat, mint az átlag populációt. A háziorvosok szűrése emellett fontos, nemcsak az ő saját egészségük, de példamutatásuk miatt a pácienseik számára is. Cél: Három magyar járás (mátészalkai, szobi, nagyatádi) családorvosainak szűrésekkel kapcsolatos véleményének és az abban való részvételének felmérése, illetve a kapott eredmények és a magyar populációs átlag közti eltérések leírása volt. Módszer: Az „Európai lakossági egészségfelmérés” (ELEF2019) kérdőívének átalakított változatát használtuk a személyes interjúkon alapuló keresztmetszeti vizsgálathoz, 2023-ban. A három járásban praktizáló 62 családorvosból 50-en vállalták a részvételt. Az orvosok adatait a felsőfokú végzettséggel rendelkező magyar felnőttek ELEF 2019-es felmérésben meghatározott adataival hasonlítottuk össze. Vizsgáltuk az influenza elleni átoltottságot, és a hipertónia, diabetes, hiperlipidemia, méhnyakrák és emlőrák szűrések gyakoriságát a megfelelő célcsoportokban. Logisztikus regressziós modellt alkalmazva, korra és nemre, korrigált esélyhányadosokkal (EH és a megfelelő, 95 százalékos megbízhatósági tartományokkal, 95%MT) adtuk meg az eredményeket. Eredmény: A háziorvosok 58%-a részesült 1 éven belül influenza elleni védőoltásban, 90,9%-uk vett részt hipertónia, 97,2%-uk hiperlipidemia, 83,3%-uk cukorbetegség, 73,7%- k emlőrák és 95,5%-uk méhnyakrák szűrésen. 1 éven belül influenza elleni vakcináció (EH=8,67; 95%MT: 4,8;15,64) és a 3 éven belüli lipidszint mérés (EH=7,78; 95%MT: 1,06;57,24) gyakrabban fordult elő a háziorvosok körében, mint az átlag népességben. A 2 éven belüli emlőrákszűrés (EH=12,54; 95%MT: 4,38;35,89) és a 3 éven belül méhnyakrákszűrés is gyakoribb volt háziorvosok között (EH=44,69; 95%MT: 5,96;335,41). Konklúzió: A három járásban praktizáló háziorvosok lényegesen nagyobb gyakorisággal vették igénybe a preventív szolgáltatásokat, mint a hasonló képzettségű betegeik. Érdemes volna személyes példamutatásukat hasznosítani azért, hogy praxisukban növelni tudják a betegek prevencióval kapcsolatos együttműködési hajlandóságát