A balin [Leuciscus aspius (Linnaeus, 1758)] táplálkozásának szerepe az idegenhonos fajok populációjának szabályozásában

Abstract

Az idegenhonos és inváziós halak jelentős fenyegetést jelentenek az őshonos halfaunára, vetélytársaivá, ragadozóivá válhatnak az őshonos halak juvenilis és adult egyedeinek egyaránt. Egyes esetekben az is megfigyelhető, hogy az idegenhonos fajok populációi megfelelő feltételek mellett akkora méreteket képesek ölteni, hogy az adott faj beépül az őshonos ragadozók táplálékbázisába – helyettesítve ezáltal az őshonos táplálékszervezeteket – felborítva az őshonos ökoszisztéma fajösszetételét, szerkezetét és működését. A táplálékhálózat felsőbb szintjein elhelyezkedő ragadozószervezetek kulcsfontosságúak az ökoszisztéma megfelelő működésében, hiszen hiányuk lehetővé teszi az idegenhonos elemek megtelepedését, jelenlétükkel azonban kontrollálhatják azok abundanciáját és terjedésük mértékét. Kutatásunk célja a Hármas-Körös halközösségének feltárása volt, különös tekintettel az adventív fajokra, valamint annak vizsgálata, hogy a balin [Leuciscus aspius (Linnaeus, 1758)] ragadozó táplálkozása révén milyen mértékben járulhat hozzá ezen idegenhonos fajok populációinak biológiai szabályozásához. Vizsgálatunkat négy évszakban végeztük el, melyek során a halközösség monitorozása mellett balin egyedeket is begyűjtöttünk, ezek béltartalmát feltártuk és a táplálékelemeket vizuális módszer segítségével azonosítottuk. A kapott eredményeket kiegészítő statisztikai elemzésekkel (NMDS, PERMANOVA) értékeltük. Eredményeink szerint a vizsgált szakaszon több inváziós halfaj – különösen a kerekfejű géb [Neogobius melanostomus (Pallas, 1814)] – nagy abundanciával fordult elő, mely a balin táplálékában is rendszeresen megjelent. Az évszakos vizsgálatok szignifikáns különbségeket mutattak a táplálékösszetételben, amelyet nagyrészt a mintavétel idején rendelkezésre álló fajkészlet, annak bősége és a prédafajok elérhetőségének évszakos változása magyaráz. Mindez arra utal, hogy a balin potenciálisan fontos szabályozója lehet bizonyos adventív fajok populációjának méretét illetően, ugyanakkor étrendjében az őshonos fajok is jelentős hányadot képviselnek. A klasszikus, morfológiai bélyegeken alapuló béltartalom-vizsgálatot a jövőben indokolt újgenerációs DNS-alapú módszerekkel kiegészíteni. A balin valódi gyomor hiányában intenzíven emészti táplálékát, ami megnehezíti a táplálékszervezetek azonosítását. A molekuláris módszerek alkalmazásával azonban pontosabb képet kaphatunk a faj táplálkozásáról és biokontroll-potenciáljáról.