Szakdolgozatomban a bírósági végrehajtási eljáráson belüli ingatlanvégrehajtás bemutatására vállalkozok, melynek gerincét az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) nyújtja. Az ingatlanvégrehajtás a bírósági végrehajtási eljáráson belül kiemelt jelentőséget élvez, hiszen az esetek jelentős részében a végrehajtás alá vont ingatlan az adósok lakóingatlanként szolgál – így a jogalkotó részletesen szabályozza ezen végrehajtás szabályait, és számos lehetőséget biztosít a már lefoglalt ingatlanok végrehajtás alóli megmentése céljából. A bírósági végrehajtási eljáráson belül az ingatlanvégrehajtás két úton valósulhat meg, melyek közül leggyakoribb a pénzkövetelés végrehajtására irányuló eljárásokon keresztül történik, azonban bizonyos különleges végrehajtások keretében is eszközölhető az ingatlanvégrehajtás. Az ingatlanvégrehajtás első lépése az adós tulajdonában lévő ingatlan lefoglalása, melyre már a végrehajtási eljárás kezdetén sor kerül. Önmagában a lefoglalásnak a ténye azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az később értékesítésre is kerül az eljárás keretein belül, hiszen az adós tulajdonában lévő ingatlan árverés útján történő értékesítése a legdrasztikusabb, ultima ratio eleme a végrehajtásnak, így dolgozatomban azt kívánom bemutatni, hogy a végrehajtási eljárás megindulásától milyen feltételeknek kell érvényesülnie, hogy az ingatlan ily módon értékesítésre kerüljön, továbbá milyen jogi garanciák érvényesülnek a tulajdon védelme szempontjából.