Újraolvasva ezeket az írásaimat, számos régi történet bukkant fel emlékezetemben. Az első kísérletek a különböző szerkesztőségekben (Hadtörténelmi Közlemények, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Élet és Irodalom stb.), majd a szerkesztőségi megkeresések (a Palócföld, a Forrás, a Bécsi Napló s más folyóiratok és lapok részéről), illetve az alkalmankénti "számonkérések". Mert egy fiatal, pályakezdő hadtörténész számos esetben nem feltétlenül úgy írt egy-egy könyvről, mint ahogy azt a kor "nagy emberei" tették az 1980-as években - főleg azoknak is az elején, közepén -, amikor is az ő véleményük volt, illetve kellett volna, hogy legyen a "zsidómérték". Csakhogy az az én számomra egykor is, ma is az ismeretanyag volt. Nem véletlen tehát, hogy nem ugyanazt - és nem úgy! - írtam a Magyarország a XX. században című kötetről az Élet és Irodalomban, mint Berecz János a Népszabadságban, és nem Battonyát fogadtam el az "első felszabadított magyar településnek", mint Puja Frigyes egykori magyar külügyminiszter. (Részlet a szerző előszavából) Csakhogy az az én számomra egykor is, ma is az ismeretanyag volt. Nem véletlen tehát, hogy nem ugyanazt - és nem úgy! - írtam a Magyarország a XX. században című kötetről az Élet és Irodalomban, mint Berecz János a Népszabadságban, és nem Battonyát fogadtam el az "első felszabadított magyar településnek", mint Puja Frigyes egykori magyar külügyminiszter. (Részlet a szerző előszavából)