A 19. sz. utolsó harmadának tájékán Európa páratlan változásoknak volt tanúja: városainak szerkezete, lakóinak életmódja gyökeres átalakuláson ment keresztül. Építészek és díszítőművészek egy egész generációja tűzte zászlajára a történelmi stílusok meghaladását, hogy tabula rasát kezdve a "modern ember" elvárásainak megfelelő környezetet teremtsenek. A funkcionalitás és a spontaneitás elveinek ezen együttese szülte a szecessziót. A korszak legtermékenyebb periódusa 1895 és 1910 közé tehető, mikor a burjánzó vitalitás, az organikus ideálkeresés szelleme egész Európát bejárta. A kötet Keiicsi Tahara egyéni optikáján keresztül ismerteti meg olvasóját ezzel az egyedülálló korszakkal.