Gyorsasági állóképesség mérése férfi vízilabdázóknál

Abstract

A szakdolgozat célja a gyorsasági állóképesség vizsgálata volt ifjúsági férfi vízilabdázók körében, a felkészülési időszak elején és végén végzett mérések összehasonlításával. A kutatás során 12 sportoló vett részt, akik négy tesztfeladatot hajtottak végre: testösszetétel-analízis, 4×12,5 méteres sprint, taposó lábmunka, valamint blokkolás és pozícióváltás feladat. A hathetes alapozó edzéssorozatot követően a testzsír százalék szignifikánsan csökkent, míg a BMI értékekben nem történt jelentős változás. Az úszógyorsaság esetében nem mutatkozott szignifikáns fejlődés, azonban a taposó lábmunka teljesítménye javult. A blokkolás és pozícióváltás feladat során mindkét mérésnél megfigyelhető volt fáradási tendencia, de a két mérés közötti fejlődés nem bizonyult statisztikailag jelentősnek. A kutatás rámutatott, hogy a gyorsasági állóképesség fejlesztéséhez célzottabb, specifikus edzésprogramokra van szükség, különösen a maximális gyorsaság és a robbanékonyság területén.