A mai modern internetes végfelhasználói eszközök már több olyan interfésszel rendelkeznek, amely segítségével kapcsolódhatnak az internetre, illetve hálózati forgalmat bonyolíthatnak más eszközökkel, de csak egyet tudnak használni egy időben. TCP (Transmission Control Protocol) és az UDP (User Datagram Protocol) a legelterjedtebb szállítási rétegbeli protokollok, amelyeket a legtöbb tűzfal és NAT is engedélyez. Ezeket a protokollokat még akkor hozták létre, amikor még csak egy hálózati interfész állt rendelkezésre, a technika időközben olyan fejlődésen ment keresztül hogy, a számítógépekben, telefonokban elérhetővé vált több interfész egyidejű csatlakoztatása is –pl.: mobilokban:3g, lte, wifi; számítógépekben: mobilinternet, wifi, ethernet csatlakozás, szóval ezek a protokollok „elavulttá” váltak. Tehát szükségessé vált olyan protokollok létrehozása/jelenlegiek továbbfejlesztése, amelyek segítségével ki lehet használni ezeket a plusz erőforrásokat, ezáltal gyorsabbá, még inkább nagyobb hibatűrő képességűvé téve a hálózati információ cserét. A több utas szállítás egy módszere annak, hogy hogyan hozzunk létre a kommunikáló felek között egy logikai kapcsolatot, miközben több fizikai interfész áll rendelkezésre.Dolgozatom célja, a két több utas protokoll ismertetése, gyakorlati felhasználásuk bemutatása és mérésekkel történő összehasonlítása.