A dolgozat célja, hogy Mary Shelley Frankenstein, Vladimir Nabokov Lolita és az általam e kettő mű sajátos ötvözetének vélt Alasdair Gray Szegény párák című műveinek összehasonlításán keresztül vizsgáljam a test és az identitás átalakulásának kérdéseit. Nem csupán a három alkotás közötti irodalmi kapcsolatok feltárása a cél, hanem a feltámasztás tudományos és etikai dilemmája, a szépség és a másság társadalmi percepciója, valamint mindezek társadalomra gyakorolt hatása és az esetleges kihívások, amit a mesterséges teremtés, a szépség és a metamorfózis von maga után. Valamint szó esik az egyénről is, hogy miként formálhatja és alakíthatja saját magát a társadalmi elvárások és a vele szemben támasztott normák tükrében. Központi téma a Frankenstein és a Szegény párák párhuzama, amely elsősorban a mesterséges teremtés kérdésében mutatkozik meg. Mindkét mű főszereplője szuperhumán képességek birtokosa, ám míg egyikük kívül reked a társadalmon, a másik annak aktív alkotójává válik. Végig vesszük a két lény felgyorsult fejlődését és magyarázatot keresünk a kettőjük közötti eltérésre. Etikai szempontból megvizsgáljuk az önjelölt Isteneket, akik ember létükre embert teremtenek, méghozzá náluk hatalmasabbat. Tárgyaljuk a rájuk nehezedő felelősséget, hogy mennyi is múlik a bánásmódon, ha el akarjuk kerülni a katasztrófát.