"Egy negyedszázadot ívelnek át az itt közölt versek: az 1981-es Őszi ámulattal indult el és szökellt fel az elfojtott gejzír. Utána külön kötetek és válogatások következtek; néha csak tanulmányköteteim végén tettem közzé újabb költeményeket. Verseim legtöbbször személyes vallomások: a kezdet és a vég, élet és halál egzisztenciális kérdéseit feszegetik szorongva, de ugyanakkor a keresztény hit örömét is kifejezve. Életem őszén megrázó élményem volt a szerelem, amelyet főleg a (claudeli kifejezést használó) Szomjúság-forrás versciklusa örökített meg. Filozófiai és teológiai műveimben elsősorban a közvetítést a keresztény világnézet megismertetését - tartottam fő feladatomnak, teljesítve ezzel jezsuita hivatásomat. Irodalmi tanulmányaimban hívő, hitetlen, hitetlenül is hívő írókkal, költőkkel folytattam párbeszédet, és így a magam számára is tisztáztam a létkérdéseket. A verseim - mint mondtam - vívódó vallomások. Nem írtam "tanító költeményeket", sem "papos prédikációkat": Adyval vallom: "minden ember fenség, észak-fok, titok, idegenség", maga a lét is kimondhatatlan titok, hát még a titkok Titka: Isten! Mégis - ahogy ars poetica-töredékemben írtam: Csak azt mondani mi kimondhatatlan a költészet nélkül földünk lakhatatlan." (Szabó Ferenc) Filozófiai és teológiai műveimben elsősorban a közvetítést a keresztény világnézet megismertetését - tartottam fő feladatomnak, teljesítve ezzel jezsuita hivatásomat. Irodalmi tanulmányaimban hívő, hitetlen, hitetlenül is hívő írókkal, költőkkel folytattam párbeszédet, és így a magam számára is tisztáztam a létkérdéseket. A verseim - mint mondtam - vívódó vallomások. Nem írtam "tanító költeményeket", sem "papos prédikációkat": Adyval vallom: "minden ember fenség, észak-fok, titok, idegenség", maga a lét is kimondhatatlan titok, hát még a titkok Titka: Isten! Mégis - ahogy ars poetica-töredékemben írtam: Csak azt mondani mi kimondhatatlan a költészet nélkül földünk lakhatatlan." (Szabó Ferenc)