Szakirányváltás, „lemorzsolódás” és pályaelhagyás a szülésznő hallgatók körében a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán

Abstract

Az utóbbi években, hazánkban is egyre nagyobb problémát jelent az egészségügyi dolgozók alacsony létszáma és a nem megfelelő mértékű utánpótlás megvalósulása. Ez a jelenség a szülésznők körében is megfigyelhető. További létszámcsökkenés várható a dolgozók elöregedése, nyugdíjba vonulása miatt, az utánpótlás pedig nem fedezi a létszámhiányt, hiszen a szülésznő hallgatók száma is csökkenő tendenciát mutat. Ezek mellett, a szülések száma megnövekedett az utóbbi években. Országszerte nagy változások várhatóak a „Családbarát Szülészet” pályázati programoknak köszönhetően. Ez a program nem csupán a szülészeti részlegek átépítését és modernizálását foglalja magába, hanem új irányelveket, megváltoztatott szemléletet, új lehetőségeket jelent a szülésznők számára is. A Bsc. szintű végzettséggel rendelkező szülésznők önállóan dolgozhatnak. A várandósgondozásban felelős személyként orvos nélkül gondozhatják az alacsony rizikó besorolású várandósokat, majd ezeknél a várandósoknál a szülést önállóan vezethetik. Ezáltal az orvosoknak több idő juthat a magas rizikójú, illetve patológiás várandósok gondozására, kezelésére. Összegezve ezeket azt gondolom, a jövőben még nagyobb igény és szükség lesz a képzett szülésznőkre, ezért törekedni kell a létszámcsökkenés megállítására és gondoskodni kell a megfelelő utánpótlás megvalósulásáról. Szakdolgozatomban igyekszem a volt szülésznő hallgatók és a szakirányon végzett, de pályát váltott szülésznők körében feltárni a szakirányváltásuk, lemorzsolódásuk és/vagy pályaváltásuk okait, a döntésükben befolyásoló tényezőket, hogy mely tényezők fejlesztésével lehetne a pályaváltás mértékét csökkenteni.