Ez a szakdolgozat a 20. és 21. századi adatfolyamfolyam titkosítási algoritmusok fejlődését vizsgálja. Az olyan klasszikus rejtjelekkel kezdve, mint a Caesar és a Vigenère, felvázolja a kriptográfia alapelveit és a különböző típusú kriptoanalitikai támadások által támasztott kihívásokat. Claude Shannon elméleti hozzájárulásainak bemutatása segítségével bemutatja a tökéletes titkosságot illetve az entrópiát, amelyek megalapozták a modern kriptográfiai biztonságot. A szakdolgozat megvizsgálja a One-Time Pad elméleti sebezhetetlenségét és gyakorlati korlátait, ami olyan megvalósíthatóbb alternatívák kifejlesztéséhez vezetett, mint a DH-3. A munka foglalkozik a modern támadások által feltárt sebezhetőségekkel is, beleértve az oldalcsatornás és a mesterséges intelligenciával támogatott módszereket, amelyek erősebb titkosítási technikákat tesznek szükségessé. Különös figyelmet szentelve a DH-3 titkosításnak, amelyet az elméleti biztonság és a gyakorlati alkalmazhatóság közötti egyensúlyként javasoltunk.