A disszertáció fő fókusza az Ellis Islanden keresztül történő bevándorlás és a bevándorláspolitika változása a 20. század első felében. Átfogóan mutatom be a szigeten átkelők életkörülményeit a falak között, valamint végigkísérem az amerikai társadalomba való beilleszkedés nehézségeit. Sorra veszem a bevándorlók helyzetének, és a politikai gondolkodás tekintetében jelentős "open door policy" változásait. Ezáltal hangsúlyozom, hogy a társadalom, hogyan tudott olyan mértékű nyomást gyakorolni a törvényhozásra, hogy a 20. század közepére drasztikusan leesett a bevándorlók áramlása az Egyesült Államokba. Szemlére veszem a társadalmi feszültségek kialakulását és feltárom, hogy az állam milyen mértékben támogatta az érkezők letelepedését és asszimilációját, mellyel rávilágok annak drasztikus változására a kezdeti időkhöz képest. Kutatásom keretei között több szempontból is megvizsgáltam a bevándorlási tendenciákat. Ennek hatékony elemzése érdekében, a bevándorláspolitika megreformálásának korai évtizedeit is bemutatom. Ez segít megérteni azt, hogy miért alakult ki a társadalmi feszültség és hogy miért vált szükségessé a kvótarendszer bevezetése. Ennek nyomán tárom fel a bevándorlók helyzetét a társadalomban és követem nyomon a politikai erők változásait, melyek később nagyban hozzzájárultak az Ellis Islanden elhelyezett központ, valamint a bevándorláspolitika bukásához. Bemutatom az Ellis Island bevándorlási központ két nagy időszakát: a korai évtizedeket (1892-1924), melyet az intézmény virágkorának is tekint a történelem. Majd áttérek a kvóták hatályba lépést követő hanyatlási korszakra (1924-1954), mikor az Amerikába áramló migrációs tendenciák zuhanni kezdtek és az intézmény bezárta kapuit. Ennek nyomán kitérek a központ jövőjére is, mivel az új életet kapott, mint nemezti jelentőségű múzeum.