Jánossy Lajos Hamu és ecet című könyve fejlődésregény, a harmincas éveinek elején járó elbeszélő emlékezése, spirálszerűen "bonyolódó" detektívtörténete, a személyiség freskójának, mozaik-képének különböző közelítésekből lehetséges megfestése és elrendezése. Hogyan állítható helyre, a helyére a múlt? Miképpen teremthető kapcsolat az időben szétszórt ének között? A keresés vélt ismeretlenjei ismertebbekké, ismertnek gondolt alakjai pedig egyre ismeretlenebbé válnak; apa, anya, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, nők és barátok népesítik be a fikció terét a 20. század Magyarországán. A "hős" a kitelepítésektől az undergroundig, az 1901-es Jó Pajtástól az 1980-as Pajtás újságig szövi egybe történetét, egészen az utolsó csomóig, amely az elsőt ismétli; a ködbe vesző apa nyomában, a számtalan külső és belső helyszínt megjárt fiú vélhetően egy a múltban kimondani nem tudott vagy mert tagadással mond először életében igent - önmagára. A könyv "történelmi regény" is tehát, amely a nyolcvanas évekig fejti le az idő szálait. De mindenek előtt olyan regény, amelyben önmagunkra ismerhetünk - a múló időben. A könyv "történelmi regény" is tehát, amely a nyolcvanas évekig fejti le az idő szálait. De mindenek előtt olyan regény, amelyben önmagunkra ismerhetünk - a múló időben.