Az ember évezredeken át magától értetődően az univerzum középpontjában élt, míg Kopernikusz jóvoltából ki nem űzetett onnan. Kepler és Newton az égitestek mozgását matematikai képletekbe foglalták, Galilei csillagokra bontotta a Tejutat, Kant nyomán pedig a Galaxis csupán a nagy egész egy részévé zsugorodott. Otthonunk minden egyes lépéssel jelentéktelenebbé vált: a Föld egy törékeny, kicsi bolygó, amely egy viszonylag jelentéktelen csillag körül kering. Utóbbi a maga részéről legalább százmilliárd további csillaggal együtt egy közepes méretű spirális galaxis része, amely milliárdnyi további galaxissal együtt száguld a mindenség sötét mélyén. Helmut Hornung izgalmasan eleveníti fel, hogyan fejtette meg az ember lassacskán az univerzum titkait, s mutatja be szemléletesen mindazt, amit ma a Napról, a Holdról és a csillagokról tudni lehet.