A vizsgálatom célja, hogy a Philip Zimbardo és John Boyd által létrehozott időperspektíva elmélet és az elhárító mechanizmusok közötti kapcsolatot tanulmányozzam. Az öt faktor, amely szerint az idői orientáció elkülönül a múltnegatív, múltpozitív, jelenhedonista, jelenfatalista és jövő időperspektívái, amelyek döntő jelleggel bírnak a szubjektív tapasztalatok rendszerezésében, a mentális műveletek lefolyásában. Mind az öt perspektíva megkülönböztethető paraméterek mentén (pl. Big Five modellel való összefüggés) csakúgy, mint az elhárítások. Az egyes időperspektívákhoz különféle énvédelmek társulnak, az adott orientáció tipikusan alkalmazott elhárító mechanizmusai azonosíthatók. A múltnegatív és jelenfatalista időperspektívához leginkább az éretlen elhárító mechanizmusok köthetők, mint a tagadás vagy az acting out, míg a jelenhedonizmus esetén a neurotikus elhárításokkal adódik szignifikáns kapcsolat. A jövőorientációhoz és a múltpozitív időperspektívájához az érett elhárító mechanizmusok kapcsolódnak, mint a szublimáció vagy az anticipáció. A Kiegyensúlyozott Időperspektívák (BTP) és az érett elhárítások közti kapcsolatot azonban nem sikerült alátámasztani vizsgálatomban. Az elméleti összefüggések feltárása után a hipotéziseim alátámasztására két kérdőívet alkalmazom (ZTPI, DSQ-40) a vizsgálatban.