Szakdolgozatom célja a népmesék jelenkori szociálpedagógiai alkalmazhatóságának vizsgálata. A hipotézis szerint e történetek hasznos eszközei lehetnek a személyiségfejlődés, az erkölcsi nevelés és a társadalmi értékek átadásának, mivel mindig is alapvető elemei voltak a gyermekek szocializációjának. A mesék, mint a megvizsgált kárpátaljai, magyar vagy kelet-ázsiai példák – társadalmi igazságtalanságot, erkölcsi kérdéseket, kollektív együttműködést és identitáskeresést tematizálnak. Ennek köszönhetően lehetővé teszik a kritikai gondolkodás fejlesztését. Fontos pedagógiai előnyük, hogy szóbeliségük ösztönzi fantáziát és kreatív feldolgozást. Ellentétben a passzív digitális tartalomfogyasztással, ahol nincs olyan nagy szükség a képzelőerőre. A szociálpedagógiai gyakorlatban alkalmazhatók drámajátékok, érzelmi intelligencia fejlesztése vagy társadalmi problémák elemzése céljából. Viszont meséket kritikusan kell kezelni, mert néha erősítik a kulturális sztereotípiákat.