"A művészember érzékeny anyagból van. Érzékenysége a művészete, mondhatni lényege. "Művészlélek" - mutatnak valakire, s van benne valami felmentésféle. Vagy ahogy Major Tamás legyintett. "Színééész..." Hát lehet komolyan venni egy olyan embert, aki este hét és tíz óra között elhiszi magáról, hogy - király?! Naponta haltak, hogy mi naponta élhessünk. Helyettünk haltak! Belefájdul a szívünk, amikor kezünkbe kerül egy halványuló fénykép, amikor megszólal egy hang a rádióban, feltűnik egy élő árnyalak a tévé képernyőjén vagy a mozivásznon. Egy karcos lemezen. Hamvadó cigarettavég... Miért siettetek, barátaink, miért? Napfivéreink, holdnővéreink, szerelmetes "volt emberek". Embercsinálók..."