Azért választottam dolgozatomnak ezt a témát, mert el fontos megjegyeznem, hogy az ember semmilyen feladatát nem tudja ellátni, ha nem egészséges. Alaptörvény XX. cikk. (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. Ezt további szabályozások is kiemelik. Dolgozatom első részében megkísérlem felvázolni az alapjogok fogalmának meghatározását és generációinak jellegzetességét bemutatni. Majd előzetesként beszélnék az egészséghez való jog alapjogi helyzetéről, természetéről, érvényesülésének biztosítékairól. A következőkben, mint speciális csoportjogi igényről, a betegjogokat fejteném ki részletesen. Ezekből kiemelt figyelmet szántam az önrendelkezés, tájékoztatás és egészségügyi ellátás fontosságának, ami véleményem szerint, fő részét alkothatják e jogoknak. A többi részterülettől sem tekinthetünk el, mert ezek is épp olyan hangsúlyos szerepet töltenek be az ellátások folyamán. Az ellátás mellett döntési szabadságunkat is gyakorolnunk kell, ahogy a velünk történő fejlemények ismeretéről sem maradhatunk le. A továbbiakban érintőlegesen kitérek az egészségügyi dolgozók jogaira, akiknek zömében a kötelezett félnek azonosíthatók. Aztán foglalkoznék a szerv- és szövetátültetéssel, mint különös ellátások egyikével, ami meglehetősen vitatott jogszerűséggel bír társadalom etikai szempontból. Végül lényeges alkotórészként írok a betegjogok érvényesítéséről, amely a jogsértett alanyok számára biztosít védelmet.