Irodalmi kultúránk különleges önismereti gazdagsága: mindenkoron a magyarság megmaradásának és emelkedésének legnemesebb lehetőségeit erősítette. Ez az önazonsságot szilárdító szellemiség érvényesül az egységes és teljes magyar literatúrán belül az erdélyi magyar irodalomban is – amelyben a hely szelleme sohasem elzárkózást, hanem ellenkezőleg: roppant nyitottságot jelent mind a sajátos, mind az egyetemes értékekre. Példa erre a legkiválóbb írók életműve Kós Károlytól Tamási Áronig, Sütő Andrástól Székely Jánosig, Kányádi Sándorig, Páskándi Gézától Szilágyi Domokosig