Az utóbbi években egyre több robotot alkalmazunk, melyek megkönnyítik az ember életét. Talán a legkézenfekvőbb ilyen előny maga a fizikai munka alól történő mentesítés. Alkalmazásuk akkor is indokolt lehet, amennyiben egy feladatot vagy igen sokszor kell elvégezni, vagy nagy pontosságú műveletet kell végrehajtani. Bármely szempontról is legyen szó, elkerületlen az emberi tényező, legalább programozás szinten. Jelenleg még nem áll olyan szinten a mesterséges intelligencia kutatása, hogy e része a rendszernek kiiktatható legyen. A probléma ott jelentkezik, amikor olyan programot adunk meg a robot számára, amely hibás működést eredményez. Ennek a hibás működésnek eredménye lehet a végrehajtandó folyamat közben jelentkező pontatlanság, ami bár kellemetlen, de javítható utólagos korrekciókkal, de lehetséges, hogy a robot ennek hatására önmagában is kárt tehet, például két robotkar összeütközhet, vagy a robotkar saját magát teszt tönkre. Bár manapság már egyre olcsóbbak, ezen eszközök, de amennyiben e hibaforrások kiküszöbölhetőek, érdemes megelőzni a bajt. Erre az egyik megoldás az lehet, hogy folyamatos tesztelésnek vetjük alá a berendezést, bár ennek hatására szerkezete elgyengülhet, és már helyes kód futtatása esetén is a szerkezeti kopás miatt jön létre a hiba. Másik lehetséges módszer, hogy nem a robotot, hanem egy virtuális modelljét vetjük alá a tesztelésnek, azaz leszimuláljuk, amely ha jól elkészített, ugyanazon eredményeket fogja produkálni, mint az eredeti megfelelője.