Az Ismerős úr a csúszdán tovább görgeti az 1966-1996 között írott publicisztikai munkák történetét, átlép vele a 2002-ik évbe. "A politika és a közgondolkodás ennek az időszaknak a végére ismét meghódította az abszurditás játszóterét, de a szabályok ezúttal szabadságot biztosítanak neki. A képtelenségekről nyíltan beszélhetek, nem kell állatmeséket költenem róluk... Aztán jöttek az antiklerikális ifjak, baljukban Szent István jobbját lóbálják, jobbjuk pedig könyökig az ország zsebében... Ismerős úr a csúszdán - ez könyvemnek a címe. Ha behunyom a szemem, hány ismerős urat és hölgyet látok, siklanak lefelé, beláthatatlan mélységbe, és közben kacsintgatnak és röhögnek." Ismerős úr a csúszdán - ez könyvemnek a címe. Ha behunyom a szemem, hány ismerős urat és hölgyet látok, siklanak lefelé, beláthatatlan mélységbe, és közben kacsintgatnak és röhögnek."