A mentortanár szerepe a pályakezdés támogatásában, szakmai fejlődésben

Abstract

A mentortanár szerepe a pályakezdés támogatásában és a szakmai fejlődésben A szakdolgozatom a mentortanári tevékenység hatékonyságát vizsgálja a pályakezdő pedagógusok szakmai szocializációjának és pályán maradásának tükrében. A kutatás aktualitását a pedagógustársadalmat érintő globális és hazai válságjelenségek – különösen a pályaelhagyás és a szakmai utánpótlás hiánya – adják. Az elméleti háttér áttekintése során a dolgozat a mentorálás alapjait, a reflektív pedagógussá válás folyamatát, valamint a mentori kapcsolat bipoláris, mindkét fél fejlődését szolgáló jellegét mutatja be. A szakdolgozat gyakorlati részét egy 2026 februárjában végzett kvantitatív kutatás képezi (N=44), amely elsősorban a szakképzésben dolgozó pedagógusok és mentortanárok tapasztalataira épít. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy míg a szakmai-módszertani segítségnyújtás (óratervezés, tanulói motiválás) terén a mentori támogatás rendkívül hatékony (közel 89%-os elégedettség), addig az operatív és szocializációs területeken jelentős hiányosságok mutatkoznak. Az adatok alapján az osztályfőnöki munka és az adminisztrációs kötelezettségek támogatása a mentorálás „szürke zónája”, ahol a válaszadók jelentős része (27–33%) elégedetlen vagy magára hagyott. A kutatás konklúziója szerint a mentortanár személyisége és módszertani kultúrája a legfőbb megtartó erő a pályán, azonban a rendszer hatékonyságának növelése érdekében szükség van a mentori szerepkör tudatosabb strukturálására, különös tekintettel a konfliktuskezelési stratégiák átadására és a technikai-intézményi szocializáció támogatására.