Nemcsak a felszabadulás utáni, hanem az egész 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója Mándy Iván. Novellái, kisregényei, hangjátékai a magyar próza kimagasló alkotásai közé tartoznak. Mándy mindig a maga útját járta, írt a "tehetsége törvényei szerint", ahogyan híressé vált ars poeticájában megfogalmazta. Modernsége írói alkatából, szemléletmódjából, világlátásából következik, s független a fel-felcsapó irodalmi irányzatok hullámaitól. Azon írók közé tartozik, akiknek teljesítménye világirodalmi mércével is mérhető. Nemcsak azért, mert "tehetségének törvényei" szinkronban vannak a világirodalom fejlődésvonalaival, mert a modern prózatechnikai eljárások fölényes birtokosa. Az általa kifejezett közérzet és világérzékelés jellegzetesen 20. századi. (mek. oszk. hu nyomán)