2017-et írunk. Egyre durvább világot élünk –valóságosan és virtuálisan egyaránt. A társadalom értékválsággal küzd. Hódít az individualizáció, a közösségek hiánya. Megsínyli ezt a társadalom alapsejtje is. Családok küzdenek keményen a mindennapi megélhetésükért. Édesanya rohan, édesapa sokszor türelmetlen. Családok válnak szét, generációk válnak szét. A család legérzékenyebb tagja, a kicsiny gyermekek elsődleges környezetükben éreznék magukat biztonságban. Gyermekként pedig hajlamosak a körülöttük zajló helyzetek, viselkedési minták másolására. Vágyják a szeretet, a törődést, állandóan kérdésekkel bombázzák a szülőket. 2017-ben is. De ha mindez nem táplálja őket,- hiszen anya és apa nem ér rá- frusztráltak lesznek és megpróbálják szeretetéhségüket és gyermeki kíváncsiságukat máshol és koruknak megfelelő módon kielégíteni. Emiatt a kis óvodások gyakran kerülnek a média hálójába, ahol egyszerűen kitölthetik az otthoni játékidejüket. Sokszor láthatunk példákat arra, hogyan sodorja el őket a XXI. századi információs áradat. Hogyan lesz így türelmes, toleráns ember a család kisgyermekkorú tagja? Hogyan tudja feldolgozni mindennapos kudarcélményeket egy kisgyermek? Mégis hogyan és miért alakul ki az óvodáskori agresszív viselkedés ezekben a kis emberekben? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatnak régóta, amelyekre keresema választ. Ezért és általam átélt esetek miatt szeretném most feltárni és összefoglalni az óvodáskori agresszió okait. Mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyen viselkedés megelőzésében vagy kezelésében nagy jelentősége van az az egymással sokszor összejátszó, közvetlen és közvetett okok feltárásának.