A hiedelmek, hagyományok, a múltunkban gyökerező babonás népszokások, ha csökkenő mértékben is, színesítve kultúránkat, jelen vannak életünkben. A tudomány fejlődésével, a felfedezések nyomán megismerhetőbb lett a világ, sokat csökkent a jövőnket illető bizonytalanság, a korábban félelmetesnek tartott jelenségekről lekerült a titokzatosság fátyla, számos rejtélyes eseményre, történésre magyarázatot kaptunk. A hagyomány azonban a tárgyi és szellemi kulturális erőforrások kincsestára, amely magában foglalja a közösségek kollektív emlékezetét, és őrzi identitástudatukat. A ma elterjedt intenzív tartástechnológiai rendszerek mellett fontosnak tartom kiemelni a régi idők állattartásában használatos szokásokat, hagyományokat, mivel még pár évtizeddel ezelőtt is csak ezekre támaszkodhattak a gazdák a modern technológiák helyett. Dolgozatomban az állattartás hagyományainak jelentőségét szeretném kiemelni, mivel lényegesnek tartom, hogy a mai rohanó világban is meg tudjunk állni egy-egy pillanatra, míg visszaemlékezünk a régi szokásokra.